Bar már elnevezésük is hasonló,a kettő még sem ugyanaz. Mindkét krízisállapot segítségre szorul. Szükség van a barátokra,családtagokra,a biztonság érzésre. Viszont,megnevezésük nem pontos,ugyanis az agyban, semmilyen fizikai elváltozás nem történik.

Fő különbség!

Fontos tudni,hogy míg az idegösszeomláshoz,egyetlen,negatív történés kell,amivel még nem találkoztunk,addig az idegösszeroppanáshoz sok,kisebb-rossz történés halmaza vezet.

Az elsőnél,egy olyan helyzettel kerülünk szembe,amelyre még nem tudjuk a megoldást. Ez bármilyen életszakaszban előfordulhat,a nyugdíjas évekhez közelítve kisebb rá az esély. Összeroppanásnál,egy adott életszakasz több, nehezebb élményt is tartogathat. Akár egyetlen hét leforgása is elég,ahhoz hogy belső tartalék energiáinkat elhasználjuk,így egy pohár víz kiborulása is idegösszeroppanáshoz tus vezetni. 

Végkifejletben a két krízisállapot más-mást produkál.  Az idegösszeroppanás,hasonlóan az összeomláshoz,fizikailag az agyban kárt nem okoz. Azonban,ha nem kezelik,nem fordulnak vele barátokhoz,orvoshoz az idegösszeroppanás,a testben kárt tud okozni. A lelki gondok,leterhelik a testet,elveszik az energiáinkat,így az immunrendszerünk legyengül. Hajlamosabbak leszünk elkapni bármilyen betegséget,legszörnyűbb esetekben (szerencsére legritkábban) daganatos elváltozások is kialakulhatnak,vagy súlyos,akár klinikai depresszió.

Hasonlóságok!

A helyzetekben a betegek,nem találják a megoldást a problémára. Úgy érzik nincs kiút, "az élet véget ért".

Mindkettő hátterében megtalálható a szorongás,és a tüneteik is hasonlóak,szintén a kezelésük.  Ha nem kezeljük, depresszió alakulhat ki mindkettőből.

Tüneteik között szerepel a túlzott izzadás,fáradékonyság,remegés,szív fájdalom, túlzott szívverés,hangulat változások. Az elszenvedő gyakran ismételheti ugyanazokat a mondatokat,és minden megoldási lehetőséget kudarcként láthat. A lehetőségeket akár tudatosan,akár tudat alatt kizárhatják.

Az eseteket nem könnyű felismerni,a tünetek olyannyira hétköznapiak,hogy a választ a diagnózis felállításához,a háttérben kell keresni. A családban,munkahelyen,iskolában.

Kezelésük.

Nagyon fontos a biztonság,stabilitás érzetének a vissza szerzése. Vissza kell terelnünk,el kell érnünk azt a helyzetet,ahol az egyén tudja,ő irányítja a dolgait. Hogy ezt is meg tudja oldani,és uralni tudja a dolgok kimenetelét.

Ezen kívül minnél több beszélgetésbe kell belevonni a beteget,lehetőleg eltérő témákban. Ki kell az alap helyzetéből szakítanunk. A gondolatai a probléma köré vannak fonódva,túl közelről vizslat,így nem látja át egészében a szituációt.

A tanácsadás,csak akkor ér célba,ha az előző két bekezdésben leírtakat elértük. Nagyon fontos,hogy ha ezek mégsem teljesültek,és tanácsokat adunk,a jó szándék eltűnik. Ismerősünk úgy fogja érezni,nem értjük, ez mégis mekkora probléma,nem látjuk át a helyzetet. Ez esetben nem csak a harag léphet fel,de a teljes közömbösség, az eltávolodás is.

Pszichológus,pszicho terapeuta segítségének igénybevétele segíthet,sőt ajánlott. Minden ember másként reagál,más tüneteket produkál,más gyógymódot igényel. A szakemberek segítsége,nem csak a páciensnek,de a körülötte lévőknek is megkönnyíti a krízisből való kijutást.